Először csak gyanús: a gyerek reggelente körbeszaglássza a lakást, a homokozóban lyukat ás, majd beleül. De mire észbe kapsz, már késő – Buksi átvette a nevelést.
Első jelek, hogy nem te vagy a főnök:
- A gyereked nem beszél, hanem „vakkant”. Ha kérsz tőle valamit, rád néz, oldalra dönti a fejét, majd kisprintel az udvarra.
- Pelenkát nem kér. Egy bokrot viszont igen. Ragaszkodik hozzá.
- Játszótérre séta helyett sétáltatva megy: pórázon, amit ő hoz magával. De ő vezeti anyát, nem fordítva.
Mit tanul a gyerek egy kutyától?
- Ha leesik egy virsli, az nem étel – az kincs. Aki hamarabb ér oda, azé. Itt nincs testvéri megosztás, csak farkasharc.
- Az ajtónál ülve nyüszítve bármit el lehet érni. Bármit. Igen, még fagyit is reggelire.
- Ha valami bűzlik, bele kell hempergőzni. Legyen az pocsolya, bolognai mártás vagy testvér.
A szocializáció is másképp zajlik:
- Játszótéri barátkozás? Áh, a gyereked körbeszimatolja a másikat, aztán eldönti: haver, vagy sem. Ha igen, kergetőzés. Ha nem, morgás.
- A „feküdj!”, „ül!” és „pacsi!” utasításokat tökéletesen érti – de csak akkor hajtja végre, ha van keksz a kezedben.
- Ha megdicséred, azonnal hanyatt vágja magát, és vakartatja a hasát. A tanáriban furán néznek majd rád emiatt.
Mi történik hosszú távon?
Egy jól nevelt kutyakölyökből fantasztikus ember lesz. Tiszteli a falkát, örül, ha hazajössz, és a legtöbb konfliktust morgás helyett kilógó nyelvvel próbálja kezelni.
Az egyetlen mellékhatás: 12 évesen lehet, hogy megharagszik, ha nem engeded, hogy a szülinapi tortáját kikaparja a tálból.
Következtetés:
Ha a kutyád neveli fel a gyereked, garantált a szeretet, a lojalitás… és a sáros lábnyom a falon.
